Véletlen · 2026. július

A pakli entrópiája

Egy ötvenkét lapos zárt pakli 52! sorrendet vehet fel. A szám nagyobb, mint amit egy játszma alatt bárki felsorolna. A kérdés nem a nagyság, hanem az, hogy a keverés közelít-e az egyenletes eloszláshoz.

Jelöletlen lapok íve fekete bársonyon, egy sima bronz koronggal
A lapok a modellben jelöletlenek maradnak. A sorrend a tárgy, nem a figura.

A teljesen rendezett pakli alacsony: egyetlen sorrend valószínűsége 1, a többié 0. Egy egyenletes pakliban minden sorrend valószínűsége 1/52!. A kettő között vannak a „majdnem rendezett” állapotok, amelyeket egy rövid kézi keverés hagy. Ezek nem hangulatok. Eloszlások, és egy figyelmes modell ki tudja olvasni belőlük a maradék rendet.

A kézi „fecske” keverés egy vágást és egy összefésülést ír le. Egy összefésülés nem éri el az egyenletest. A matematikai irodalom klasszikus eredménye, hogy ötvenkét lapnál nagyjából hét ilyen gondos keverés visz közel az egyenleteshez, a távolságot a variációs távolság méri. A füzet ezt határnak idézi, nem varázsszámnak: ha a vágás mindig középen van, és a kezek ügyetlenek, a hét sem elég. Ha a pakli kisebb, a szükséges lépésszám más.

Szoftverben a korrekt alap a . A sorozat végéről haladva minden helyre a még hátralévő elemek közül választunk egyet, egyenletesen. Ha a véletlen forrás az ígért tartományon valóban egyenletes, minden sorrend azonos eséllyel születik. A naiv csere, amely minden indexet a teljes hosszon cserélget, nem ilyen: egyes sorrendek sűrűbbek. Ez nem ízlés. Ez torz eloszlás, és a rá épülő is torz.

Kapcsolat a döntéssel

Amíg az eloszlás ferde, az szűkebb, mint a játékos hiszi: egyes sorrendek gyakorlatilag kiesnek. A stratégia, amely egyenletes paklit feltételez, ilyenkor rossz modellhez beszél. A javítás nem „több bátorság”. A javítás vagy jobb keverés, vagy őszinte eloszlás a számításban. A reprodukálható szoftveres változatról az ismétlő mag jegyzete szól.

Szótár